Hogyan készül: Színgyűrű
Egy színgyűrűn először a színt látod meg, utána a formát — ami nem látszik, az a mögötte álló precíz kézi munka és hosszú kísérletezés.
Hogyan születik meg egy színgyűrű? – A digitális vázlattól a tükörfényes ékszerig
Mielőtt egy színgyűrű egyáltalán a kezünk közelébe kerülne, már jóval korábban megszületik – mégpedig 3D-modellként. A digitális tervezésnél tizedmilliméteres pontossággal állítjuk be a vastagságokat, az íveket és a legapróbb szögeket is. Itt nincs mellébeszélés: mindent kicsit előre kell látni, hiszen olyan prototípus készül, amelyből később az öntőminta, majd a csiszolás és polírozás után maga a gyűrű születik meg.
A tervezés egyik legtrükkösebb része, hogy a felhasznált anyagok még ha minimálisan is, de méretet változtatnak a kémiai folyamatok során. Ráadásul az ékszer mérete sem nő arányosan a gyűrű belső méretével – különben egy nagyobb gyűrű hordhatatlanul vastag lenne. Ezt a tervező programban kell előre kikalkulálni, különben borítékolható a kudarc 
3D-nyomtatott prototípusok: a valódi tesztpilóták
Ha a digitális terv elkészül, következik a 3D-nyomtató, amely életre kelti a prototípust. Ilyenkor több változat is születik – mintha castingra küldenénk a gyűrűket. A mintadarabok felhasználói teszten esnek át, és csak azok juthatnak tovább, amelyeket a tesztcsoport tényleg megkedvel.
Meglepő, de nem mindig a bonyolult forma a legnehezebb. A szilikongumi ugyanis elképesztően rugalmas: szinte bármilyen formát képes felvenni. A valódi kihívás a légbuborékok eltávolítása és az anyag zsugorodásának kontrollálása. Ha ezeket sikerül megoldani… nos, akkor jöhet a pezsgő!
Szilikonformából műanyag csoda – a gyűrű születése
A kiválasztott prototípusról készül a végleges szilikonforma. Ebbe kerül az a speciális gyanta, amely a levegőben még folyékony, de kémiai reakció hatására térhálós, hőre nem lágyuló műanyaggá keményedik. Ez a polimerizáció visszafordíthatatlan – vagyis az anyag nem olvasztható újra.
A teljes kikeményedés után viszont a gyűrű bőrbarát és egészségre teljesen ártalmatlan. 
Csiszolás, fényesítés – a varázslat utolsó lépései
A frissen kiöntött gyűrű még messze nincs kész: a felesleges anyagot először csiszológéppel távolítjuk el. A csiszolás több lépcsőben történik, egyre finomabb szemcsézettségű korongokkal, majd következnek a polírkorongok.
A végső simaságot és tükörfényes ragyogást különböző keménységű polírozó rongykorongok adják meg – ettől válik a gyűrű azzá az elegáns darabbá, amelyet végül a kezeden látsz. 
